x.X.x 2015 „szólója” -interjú x.X.x
RapMonster ’igaz’ története
Q: Mikor RapMonsterre gondolok, először az jut eszembe, amit a több ember is gondol, és azt mondom „Ő egy géniusz!”, épp, úgy ahogy a tréner időszak alatt is volt. Azóta mindenki azt mondja, vagyis csak feltételezhetem, hogy így van, mint például: „ Mi? Miért olyan csodálatos?”
RM: Mit jelent az, hogy géniusz….Tény, az emberek rám néznek, és azt hiszik, olyan vagyok… Talán azért, mert olyan érzéseket tudok átadni, mint egy filozófus. Sokat gondolok a koromra, hogy a világ számára, milyen ember lehetek, milyen vagyok a világgal kapcsolatban… Mert én tudni akarok ilyen dolgokat, mint ezt is, olvastam Nietzche-t és felnézek rá, illetve olvasok olyan dolgokat, mint Carnegie pszichológiája. Mikor gyerek voltam, sokat gondolkoztam ezen épp úgy, mint a zenén… épp úgy ahogy arról is, hogy miért gondolják azt rólam, hogy géniusz vagyok.
Q: Huszonegy éves vagy, sokszor kezded el magad vizsgálni az egzisztenciákkal kapcsolatban, épp úgy, mint azt, hogy milyen a kapcsolatod a világgal és ez úgy tűnik egy kicsit, mintha a lelkiismereteddel is ugyan ezt csinálnád. Sok dolog van a világon, amit egyszerűen csak jobban és jobban élvezel, például ott van az élet, könnyebb és szórakoztatóbb. Miért vannak ennyire bonyolult gondolataid?
RM: Ez a fajta, szindróma közép suli második osztályában alakult ki. (Nevet) A második osztályos szindróma nem is olyan rossz dolog. Elkezdtem verset írni már általános iskola második osztályában. Azóta, szerintem megszállottja lettem a kétségbeesésnek és a magánynak, illetve a kapcsolatoknak köztem és a lelkiismeretem között, a világgal. Közben verset írtam, olyanok voltak, mint a lehullott levelek, az élvezet eloszlott bennem és a világ keresztülnézett rajtam. Ezt gondoltam. Az az érzés, akkor van, amikor valamit csinálok. Ah! Azokban az időkben tényleg géniusz voltam. Mostanában pedig „Oh, hogy tudtam ilyet írni?” Azóta is írom a verseket, mert jó visszajelzéseket kapok „Wow ez minőség” Bár lehet ezt úgy is tekinteni, mint a nárcizmust „Úgy tűnik, mintha képes lennék elkapni valamit, ami megérinti az embereket”, ilyen gondolatokat kapok. De az ilyen idő nagyon rövid és a legtöbb ismét csak a csalódottság és a fájdalom teszi ki.
Q: Kérlek, magyarázd tovább a siker és fájdalom szerét. Az emberek általában meghallgatják mások frusztrációját és fájdalmát, különös képen, ha az zseni. (nevet)
RM: A frusztráció, olyan valami, ami képes megölni egy egész napot. Jelenleg a Bangtan új albumán dolgozok a az én mixtape-emen még egy rövid ideig. Azonban, ez a két stílus nagyon különböző. Szóval, megragadok minden szót, ami lírai és leírom. Utána jöhet a frusztráció. Egy rövid történethez például, én csak néhány szót tudtam írni múlt este 9 óta ma reggelig, közben én teljesen más dolgokkal foglalkoztam hajnali 2:30-ig. Felmentem az internetre, bejegyzéseket nézegettem, egyre bénább képregényeket olvasgattam és a híreket figyeltem… Miközben ezt kellett volna csinálnom, kikapcsoltam a gépet és reggel 7 órakor elkezdtem csinálni. (dalszöveg írást!) Amint leírok, egy gondolatot újból végig olvasom „Huh? Ez tetszik. Bízom benne!” Ekkor nagyon boldogan érzem magam, és élvezem, amit csinálok, de ez a fajta pillanat ritkán talál rám. Ezért is olyan nehéz. Ha arra gondolok, hogy „ah, tudom, hogy kéne csinálnom, de nem tudom megvalósítani…” Csodálom, mikor az emberek azt mondják, hogy a „fájdalom ihletet ad!” Azonban, ezt még meg kell nyernem. Szükségem van arra, hogy megnyerjem…
Q: Miért adtad ki a Mixtape-t? Látom az utat, amit a BTS bejárt az elmúlt években, erőteljesen harcoltok. „az Idolok hip-hop-olnak? Srácok ismerem a hip-hop-ot?” Mit takar ez a rész?
RM: Ez egy dal rész. Mikor GD vagy Zico hyungnim-et látom, elcsodálkozok azon, hogy milyen jó zenét csinálnak, de ezek az emberek még mindig nem vesznek tudomást arról, hogy ők Idol-ok. Először is, megmutattam a mixtape-t, mert biztos voltam benne, de vannak olyanok, akik nem ismerik el, hogy ez hip-hop, akkor is ha mindezt én csinálom, nem tudok semmi többet tenni. Ezt gondolom. Az ő döntésük.
Q: Ez úgy hangzik, mint egy ünnepélyes meghatározás.
RM: Igen, ünnepélyesen meghatároztam. A szívem meghatározza a mixtape-m meghatározását…. (nevet) Én személyiséget akartam létrehozni ezekben a dalokban. Szeretnék a saját személyiségem kezdőpontja lenni. Akárcsak egy olyan fajta dolgozat, egy olyan fajta ember kezében, ahonnan a személyiség összpontosul. Egy szóval, ez olyan, mint az elkészült első egyesség.
Q: A most készülő Bangtan album nagyban eltér RapMonster személyes zenéjétől?
RM: Különbözik a kettő. Az a dal, amit a Bangtan készít az a ’fiatalokat’ célozza. A Bangtan zenéjére próbálok összpontosítani minden gondolatomat és a gond az, hogy az emberek a tízes illetve a húszas éveikben járnak, így nehéz beszéltetni a dalszöveget, úgy hogy ők is megértsék. Azonban, az én zeném az én vagyok. Az én zenémben van valami, ami megmutatja a belső sötétséget, a gondokat, a kapzsiságot, és a hideosity-t (jelentése: szörnyűség, horror szinonimája.)… stb. Ez vagyok én. Minden, ami bennem van, az én vagyok… Erm… Ez nagyon kétarcú, magányos, nagyon magányos valaki, de fáj neki, mert magányos. Én nem szeretem a magányt, csak azért vagyok az… Mert a belső énem kóborol. Szerintem… mindenki kétarcú, ahol lehet egy ördög és egy angyal is. Azt hiszem, bennem mindkét fél megtalálható, igen szélsőséges módon. De mind kettő én vagyok. Nem akarom megpróbálni elejteni ezeket, hanem még inkább szeretném megmutatni őket, a zenén keresztül.
Q: Nemrég nyilvánosságra hoztad a Warren G-vel közös dalotokat… Az a gondolat futott végig az agyamon, hogy őt jobban érdekli RapMon, mint a Bangtan által készített élvezhető dalok. Milyen volt Warren G-vel dolgozni?
RM: Kér dolgot mondott nekem Warren G, amin nem hiszem, hogy valaha képes leszek elfelejteni. Az első, hogy a hip-hop kinyit mindenkit. Ennek ellenére ez egy verseny vagy akár egy „honnan jöttél” hip-hop fajta, ami mindig készen áll arra, hogy valaki élvezze. Szóval, ne tartsd vissza magad, ne ítéld el a saját gondolataidat, mert mindegy hogy mit csinálsz, és hogy mások mit mondanak, higgy magadban és csináld, azt mait akarsz. Bár, ez egy olyan dolog, amit mindenki szajkóz, azt hiszem ez jobban megérintett, mint valaha, mert ezt ő mondta nekem. Szokása, hogy azt mondja „Ez nagyon jó!” Ezt hiszem ez bennem egyfajta varázslattá vált. Úgy mint a Kakuna Matata „Ez olyan jó” Ha erre a kifejezésre gondolok, akkor a színem megnyugszik a sok idegesség és stressz után.
Q: Azt hallottam, hogy 14 évesen léptél először kapcsolatba a hip-hop-pal Hongdae előadó csarnokában. Ami akkor történt, hol van ma?
RM: Így van. Elmentem az előadáskor a Hongdae-be és azt vettem észre, hogy a Supreme Csapat nagyon népszerű volt. Ez volt, még mielőtt a világra jöttem… Az az idő nem olyan volt, mint most. Akkor a Illionaire vett át minden díjat, úgy mint Jiggy Fellaz, Bid Deal, Soul Company, Verbal Jint... a különböző zenészeknek meg volt a saját stílusa, mint a Black Turtle-nek, a White Tiger-nek vagy a Vermilion Bird-nek – magyarázza-, és mindenki úgy nézett ki, mint akik egymás ellen harcolnak. Nagyon király volt! Ezt megelőzően az Epik Hingh volt rám nagy benyomással. Koreában az Epik High és Garion, míg tengerentúlon Nas és Eminem. Ők négyen jelentik nekem a „milyen zenét akarok csinálni a jövőben!”-t.
Q: Van bármilyen hasonlóság a négy csapat között?
RM: Bár mind különböző hajlamú, mégis a dalszövegük annyira valóságos. Olyan zenét szeretnék csinálni, mint ezek az emberek is. Azt hiszem ők tényleg beszélő történeteket írnak, a történetük valódi, igazi.
Q: Kíváncsi vagyok az első dalszövegedre, amit írtál! Milyen történetről szól, igaz történetről beszél?
RM: Habár nem emlékszem a címére… 2007 Szeptemberében írtam. Készítettem egy dalt, amiben teljesen amatőrt voltam a Jungle Rádióban, azt hiszem tényleg nagy hatással volt rám Eminem. „Tedd a kezed a boldogtalanságra és vágd a földhöz a dominót. Azt terveztem, hogy így megyek majd ki” Valami ilyesmi volt benne. Miért akarod földhöz vágni a dimonót? Kevert blöff… (nevet) Akkor, mikor 14 voltam, azt hittem, vagyis ezzel azt akartam mondani, hogy bármi történik a végeredmény ugyan az lesz, mint most. Az is lett.
Q: Bár a Hip-hop egy zenei műfaj, úgy látszik ez egy vallás stílus és filozófia. Mi a Hip-Hop? Olyan, mintha hatására a srácok megőrülnének?
RM: Leírni a Hip-Hop-ot olyan, mint leírni a szerelmet. 6 Milliárd ember él a földön, 6 milliárd embernek más a véleménye a szerelemről, épp úgy, amit a Hip-Hop-ról gondolnak. Mindenkinek más a véleménye. Persze, lehet egy szótárban találni rá szakkifejezést, magyarázatot, de az nem ugyan az. 1970-ben egy DJ Herc nevű alak nevezte el így, Dél Bronxban. Egy bulin vendégül látott sok embert és megtörte a ritmust, majd valaki elkezdett rappelni, valaki táncolni más valaki pedig elkezdett graffitizni… Ez volt a Hip-Hop születése, és ebből a négy elemből nevezték el, de sajnálatos módon sokan a szótári meghatározását tudják, de megpróbálják elképzelni, mindezek ellenében… Egy világban, ez egy olyan dolog, amit nem tudunk megmagyarázni. Ez a dolog, fontos számomra, ez jelenti nekem a szabadságot és a lázadást egyben, mert ez a valami, az embereknek játék és jó szórakozás, amivel üzenetet tudunk küldeni a békéről és még a szeretet is elfér benne. Mintha összehasonlíthatnám a Pokemonból ismert Ditto-val. Személyesen, nekem a Hip-Hop a világ, olyan világ, amelyben élek… Ez nehéz, igaz? Olyan, mint a vendéglátás, nekem is elég nehéz.
Q: Lehet, én nem ismerem a Hip-Hop-ot, de van több vonatkoztatás a Hip-Hop kultúrájával vagy öltözködésével kapcsolatban nem tudom olyan könnyen megérteni. Arany nyakláncot hordanak, csillogó fegyvereket elképzelni… Én tényleg nem értem, miért mondják minderre, hogy „swag”?
RM: Ennek a kultúrának nem lövése a drogozás, illetve nem sajátossága a Hip-Hop-nak. Ezek csak melléktermékek, ami megjelent a Hip-Hop körül. Mikor valaki meghalja, ezt a definíciót egyből ez a kép ugrik be neki is, mint neked. Azt gondolják, hogy a Hip-Hop egy divat, ami egyre jobban szélesedik. Nézd meg A$AP Rocky-t vagy Kanye West-et. Ők nem bő szárú nadrágot viselnek, és húzzák kétszer maguk köré. Ahhoz, hogy megértük a „SWAG” jelentését, először meg kell értenünk a „csináld magad” kifejezést a Hip-Hop-pal kapcsolatban. A csináld magad nagyon király és egyben fontos összetevője a Hip-Hop-nak. Jay-Z-t fogom példának használni. Jay-Z drogkereskedő volt. Valakiknek adott el drogot a nagyon nagy stadium tetőterében, úgy hívták Barckays Center, majd végül megvette. Miután megszerezte felöltözött a Hip-Hop stílusába, felment a tetőtérre, és lenézett. Csinált egy képet és közhírré tette. Utána észrevette, hogy mindenki meghalt, attól amit tett. (drog eladásra godnol) Kya… Ez tényleg király? Jay-Z kiadott egy zenét, ’99 probléma’ címmel és azt mondta benne „Én vagyok a valaki, sok problémával, de miért nincs problémám a nőkkel?” Ekkor már feleségül vette Beyoncé-t. Ez nem hihetetlen? Abbahagyta a drogkereskedést és gazdag ember lett majd feleségül veszi a legcsodálatosabb nőt a világon. Szerintem ő képes álmokat és reményt adni az embereknek. Ő megmutatta és felfedte az úgy nevezett, „SWAG”-et. Nem mutatta ki nagy nyitottságát, nem tudtad gyűlölni vagy nem szeretni. Mert a legaljáról kezdte és felépítette saját magát.
Q: Visszatérve a stílusokhoz. A rajongók panaszkodnak a stílusod felől… (nevet)
RM: Mert én tényleg góthnak nézek ki. Csak monoton színeket viselek és vannak olyan rajongóink, akik ezeket nem szeretik, mert úgy nézek ki, mint egy szerzetes vagy egy bűvész. Néhány évvel ezelőtt láttam Rick Owens-t és nagyon királyul nézett ki. Néztem és megbabonázott, majd elcsodálkoztam „Mik azok a fekete ruhák?” Mikor ránézel egy góth stílusú ruhára a szürkeség és a pénztelenség jut eszedbe, de mindez sok bátorságot is igényel. Mindez nem annyira rossz, csak az embert úgy hívják, hogy szerzetes. Én azonban nagyon szeretem ezt. Ezzel a stílussal képes vagyok kifejezni a gondjaimat és a magányomat. Úgy értem, már 10%-nyira benne vagyok, és még nem tervezem, hogy vége legyen.
Q: Sexy-okos emberként sok érdeklődést gyűjtöttél be, de azt hallottam, hogy RapMon ideális női típusa a szintén sexy-okos nők. Milyen sexy-okos nők jönnek be neked?
RM: Először, legyen saját gondolatuk és szubjektíveknek kell lenniük. Szeretem az olyan lányokat, akik minden kellemetlenség nélkül tudják kifejezni a gondolataikat. És közben úgy beszélnek arról, hogy az a téma, ami őket érint, engem is megérint. Egy szóval, szeretem, amikor egymástól tudunk tanulni, közben úgy hogy a másikról még többet akarunk megtudni, ha ilyen személlyel beszélgetek, akkor úgy érzem képes vagyok gazdagabbá válni. Ha valaki érzéseket bocsájt ki, az szerintem nagyon sexy. Szintén szeretem az olyan embereket, akik képesek megérteni a magányomat. Remélem egyszer majd, valaki nem azt fogja nekem mondani, mikor a magányról beszélek, hogy „Te mindig magányos vagy?” hanem inkább azt, hogy „Ah, tudom, mit érzel”
Q: RapMonster mit szeretne elmondani a világnak a Hip-Hop-pal kapcsolatban, vagy szeretnél még valamit megosztani magaddal kapcsolatban?
RM: Csak annyit akarok mondani, hogy ami most vagyok, az vagyok én. Én egy olyan fajta ember vagyok, aki így fog élni, ilyen gondolkodással. És a jövőben is olyan leszek, mint most… ezekre az okokra gondolok, amikor zenét csinálok és közben a zenével elmondom a saját történetemet és képes vagyok megerősíteni ezeket az okokat a létezésemmel is. Nem szeretnék szép ember lenni, de valaki mindig átalakítja a történetet. Mert az életet csak egyszer kapod meg, egy lehetőség, amivel az embereket akarom befolyásolni (helyes túrta terelni a dalaival). Reményt akarok adni, és valakivé akarok válni, aki álommá válhat. Mikor ezt tervezem, érzem, hogy folytatódni fog. Mert ez a valami, megerősít a létezésben, abban a világban, ahol erősnek kell lenni és bízzak magamban, abban hogy ki vagyok én.
Mimi
Mimi
